Petz Gyula élete, szolgálata és művei

Petz Gyula élete, szolgálata és művei

Share this content.

Forrás: Hírnök, szöveg: Lázárné Skorka Katalin
Mezőberény – Az önálló német ajkú evangélikus egyházközség ötödik lelkészének portréjával minden alkalommal találkozhatunk lelkészi hivatalunkban. Sírköve átkerült a régi I. számú temetőből, melyet a ravatalozóhoz és főbejárathoz közel helyeztünk el. A síremlékére írt két ige híven tükrözi Istennek szánt életét.

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.(2Tim 4,7–8)

Az igaznak az emlékezete áldott...” (Péld 10,7)

Petz Gyula 1821. december 2-án született Győrött. Édesapja, Petz Lipót akkoriban a protestáns gimnázium igazgatója volt. 1829-ben szüleivel Sopronba költözött, ahol először a gimnáziumi osztályokat, majd a teológiai tanulmányait végezte 1829–1840 között. „Atyja szegénysége kényteleníté őt már 14 éves korától kezdve magánórákat adni.” Édesapja halálát követően – 1840–1841-ben – nevelőként tevékenykedett Kis János házában. A szuperintendens unokáit, a soproni gimnázium diákjait oktatta, hogy őket tanítva kis pénzösszeget szerezzen külföldi tanulmányútjára.1841-ben letette a kandidaticumi vizsgát.”   1841–1843 között Halléban négy szemesztert töltött. Hazatérése alkalmával Németország déli részén haladt át barátja, Beyer János kíséretében, aki később a kőszegi reáliskola tanára lett. Az út során találkozott a nemrég kikeresztelkedett Bloch-Ballagi Móriczcal, aki őt később Szarvasra ajánlotta.

Hallei egyetemi évei alatt Lónyay Gábor meghívta 9 éves Ödön fia nevelőjéül, és mert Lónyay akkor országgyűlési követ volt és Pozsonyban lakott, nevelői állását ott foglalta el. 1843 októberétől 1844 novemberéig tartózkodott a városban, s ottléte alatt gyakran prédikált. 1844–1845 telét a Lónyay családdal Pesten töltötte, s mert Lang Mihály, a pesti német lelkész akkor huzamosabban betegeskedett, Petznek gyakran volt alkalma a pesti templomban szolgálni. Az 1845. év nyarát a Lónyay család birtokán, Deregnyőn töltötte. Ordinációja 1845. október 8-án történt Sopronban. Innen hívták meg aztán gimnáziumi tanárnak Szarvasra, ahol 10 éven át munkálkodott tanári és lelkészi minőségben egyaránt.   „E hivatalt 1843–1853-ig viselte; egyszersmind ifjúsági hitszónok volt. A középiskolák reorganisatiója alkalmával 1854-ben meghivást kapott a soproni gymnasiumhoz.” Már éppen útra akart kelni az ország nyugati részébe, amikor a „mező-berényi német egyház, hol próbaszónoklatot tartott volt, őt lelkészének megválasztotta s ő, mert ipja, gróf Blankenstein kasznárja, pár órányira lakott, elsőbbséget adott Mező-Berény meghivásának. Azóta haláláig, mely 1882. febr. 11-én következett be, ott működött.”  

Az 1853. évi elszámolások főkönyvében (22. folyószám és 11. okirat alatt) az oltárképünk előlegére Orlai Petrics Somának adott 250 forint kiutalását már ő írta alá Schäfer András egyházi gondnokkal közösen. Az újonnan beiktatott lelkész a gyülekezet akkor már 10 éve függőben levő tervét valósította meg azzal, hogy a megfelelő kép elkészítésére volt szarvasi tanítványát kérte fel. Az oltárkép szokatlan témája (Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket) visszavezethető az egykori tanár és diák viszonyára. Ugyanakkor az éveken át tanárkodó lelkész meggyőződését tükrözhette, miszerint Jézus áldása nélkül nem lehet a jövő nemzedékét nevelni.

Petz elődeinek lakása még nem a templommal szemben volt. A lelkészlakás, mely a gyülekezet első iskolájának egy részét képezte, a Mátyás király és Oltványkert utca sarkán állt. 1805-ben Oertel Zakariás Fő utcán álló magánházát Rosenfeld Karolina vásárolta meg, hogy a gimnázium számára helyet biztosítson. A gyülekezet 1858-ban vette meg Alt Mátyástól a 72 négyszögölnyi területet, melyre 1863-ban felépült a parókia épülete romantikus stílusban. Itt élt lelkészünk még majd' 20 esztendőn át.

Első felesége Bergmann Kornélia volt, aki azonban fiatalon, 1863. november 15-én elhunyt. Négy gyermekük született: Malvina, Helena Maria, Emma Ludovica Johanna és Julius Adolf. Két év múltán az özvegy lelkész Vass Valériát, újvári József özvegyét vette feleségül, akivel a szarvasi evangélikus templomban esküdtek meg. A rozsnyói születésű asszony feladata lett a négy kicsi gyermek nevelése. Ugyanakkor mindenben támogatta hitvesét, s egyben igyekezett tüdőbetegségében ápolni őt. Lelkészi szolgálata során 1861–1862-ben vérhas pusztított, 1870-ben pedig kolerajárvány volt. Szörnyű tragédiákat kellett látnia, vigasztalva gyülekezetét.

1877-es vizitációja során dr. Szeberényi Gusztáv Adolf bányakerületi püspök elégedett volt a gyülekezet életével. 1856-tól 8 segédlelkész volt segítségére, akiket tudós papként jól felkészített önálló szolgálatukra. 1880-tól állandó segítsége lett Dax György, a pozsonyi lelkészcsaládból származó segédlelkész. Petz Gyula fontosnak tartotta a régi harangok cseréjét, az akkori templomi felszerelés megújítását, bővítését. A két régi harang helyett négy újra gyűjtöttek, s a szerkezet, az állványzat felújítását célozták meg. Ennek beteljesedését már nem érhette meg, mivel 1882. február 11-én visszaadta lelkét Megváltójának, akit egész életében követett, szolgált.

Petz Gyula szorgalmasan munkálkodott az oktatásügyi és egyházi irodalom mezején is. Magyar és német egyházi közlönyökben megjelent cikkein és gyakorlati lelkészi dolgozatain kívül sok írásművét tartjuk számon. Cikkei jelentek meg Tavassy Lajos Nevelési Emléklapjaiban (pl. A gymnasium feladata, 1847).

Olvashatjuk írását a szarvasi ágostai evangélikus gimnázium Programmjában (Tanítóképezde és zeneiskola felállítása kapcsolatban a főtanodával, 1861; Adalékok tanárképzési tervezethez gymnasiumok számára, 1865). Ugyanígy a Fabó András által kiadott Rajzokban (A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 16501676, 1868) németül is.

A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyvében is publikált (A békési ág. hitv. ev. esp. főiskola keletkezésének és Mezőberényben töltött zsengekorának története, 1878; A mező-berényi gymnasium története, 1879). Több írást közölt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Pester Lloydban, a Predigt der Gegenwartban, a Protestantische Jahrbücher für Österreichban, a Pester Boteban és Szeberényi Lajos Iskolai Lapjában. 1867-től ő fordította az egyetemes gyűlés jegyzőkönyveit németre.

A marburgi énekeskönyvet, melyet a bányakerület 6 német egyházában használtak, 1879-ben újonnan átdolgozta, javításokkal, bővítésekkel és az egyes énekek szerzőinek neveivel ellátta. A szerződésben – amelyet Petz Gyula az aradi Réthy és Fia nyomdászattal kötött – az szerepel, hogy az énekeskönyv tartalmazza azokat az énekeket, amelyek az 1866. évi Frankfurt am Main-i énekeskönyvben is megtalálhatók. A könyvből 1500 darabot rendeltek hat egyházközség részére, Mezőberény, Bulkesz, Gyoma, Harta, Szemlak és Vadkert hívei számára. Mivel akkor a berényi egyház volt a legerősebb, itt köttetett a szerződés a kisebb lélekszámú gyülekezetek számára is. Bőrkötéses, csatos, szép kivitelű énekeskönyv volt ez is, akár az azt megelőzők.

Művei még a teljesség igénye nélkül:

Konfirmandenbüchlein auf Grund des kleinen Katechismus. Pest, 1867, 2. kiadás, 1883.

Gyakorlati magyar nyelvtan. Uo., 1848. (A Wurtsch: Sprachdenklehre mintájára.)

Prédikáczió. Mezőberény, 1868. (Mezőberényben tartott prédikációk, melyeket egyik híve, Braun Ádám Mihály földmívelő saját költségén nyomatott ki, és az egyházban szétosztott.)

Komenius Amos középtanodai rendszere. Uo., 1882.

A reformáció hajnala. P. E. I. L., 1848.

– „Die Lehre Christi findet nur in der ev. Kirche ihren gebührenden Ausdruck”. Protestantische Jahrbücher für Österreich, 1858.

Die Leidensgeschichte unseres Herrn und Heiland Jesu Christi. Arad, 1870.

– Kéziratban: Az egyházi szónoklattan kézikönyve, s a polgári házasság történetéhez becses gyűjtemény.

– A temetésén tartott beszédeket is fellelhetjük.

FORRÁSOK

Bartóki József: A mezőberényi német evangélikus templom. Békéscsaba, 1986.

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai.

Köhler Julianna: Történetünk. Mezőberény, 2010.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891–1914.

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977.

Zsilinszky Mihály: Szarvas város története. Pest, 1872. 128. l.

Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882. 8., 12. sz.

Békésmegyei Közlöny, 1882. 33., 34. sz.

Uj magyar Athenás, 329. l.

Petrik Bibliogr.

Zoványi Jenő: Theologiai Ismeretek Tára. III. 77. l.

Gyászjelentés

A cikk megjelent a Mezőberényi I. Kerületi Evangélikus Egyházközség ingyenes időszaki lapjában, XXI. évfolyam, 1. szám, 2017. karácsony.

Címkék: Petz Gyula -

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!